A másodvetésű vagy zöldtrágya növények termesztése a közelmúltban egyre népszerűbb lett köszönhetően a jelenlegi agrárpolitika Európai Uniós irányelveinek. A zöldítő keverékek beillesztéséhez a vetésforgóba alapos tervezésre van szükség.
Célunk nem csak a termőföld és a biodiverzitás megóvása, hanem a főnövény termesztési körülményeinek legideálisabb kiszolgálása és a termékenység fokozása.
A zöldítés céljából vetett másodvetésű növények sikeres termesztése mindenekelőtt függ a kérdéses termőtáj elhelyezkedésétől.
Az ország nyugati és északi része, a Dunántúl nagyobb hányada és ezek agroökológiai körzetei alkalmasak elsősorban másodvetésű termesztésére. Az ország középső és délkeleti tájegységein a vízmérleg negatív, ilyen termőtájakon a nyári másodvetés sikere kétséges. A másodvetésű keverékek megválasztása a talaj milyenségétől is függ, a túlságosan kötött és amellett száraz viszonyok között (szikes, réti agyag) már nincs meg a zöldtrágya lehetősége és létjogosultsága elsősorban a nagy holtvíz tartalom miatt. A növények ph igénye főként szélsőséges talajokon döntő tényező.
A vetőmagkeverékek megválasztásánál figyelembe kell venni a lekerült elővetemény és a másodvetésű növény után tervezett főnövény igényét. A leggyakrabban alkalmazott összetétel az olajretek és a mustár valamilyen arányú keveréke, esetleg pillangós növénnyel kiegészítve. A keresztes virágúakat tartalmazó keverékek kiváló talajlazító, fonálféreg gyérítő és szerkezet javító hatással, valamint nitrogén megkötő képességgel rendelkeznek. Az elővetemény lekerülésének ideje már behatárolja a másodvetésű növény választását.
