Természetes jóllakottság a rozsnak köszönhetően

A gabona komplex szénhidrátvegyületeket tartalmaz, amelyek folyamatosan és lassan glükózra bomlanak az állat vékonybelében. A természetes következmény tartós jóllakottsági érzés. A rozs ezen és más hatásait a sertéshízlalásban nemrégiben egy tanulmányban írták le, amelyet a Hannoveri Állatorvostudományi Egyetem Alapítványa (TiHo) készített a KWS-sel és a Walsrode Állattenyésztési Szövetkezettel közösen. „Vannak jelek arra, hogy a rozs kedvezően befolyásolhatja az állatok viselkedését”, mondja Josef Kamphues, a TiHo Takarmányozási Intézetének professzora és a tanulmány vezető szerzője. A résztvevő 18 gazdaság közül 10 nevelt kanokat, és több mint 45 000 állatot hizlaltak a vizsgálat során. Olyan keverékkel táplálták őket, amelyben a rozs aránya 5% volt a hizlalás előtti időszakban, 25% a középső hizlalási szakaszban, végül 40% a hányada a növekedés befejezése szakaszában.

Ez szokatlanul magas érték – a gazdák gyakran sokkal kevesebb rozst használnak sertéshizlalásban. Ugyanakkor a vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy jó indokok vannak e tendencia megfordítására. És nem csak azért, mert a sertések jóllakottabbak. „Egyszerűen nem folytathatjuk annyi műtrágya felhasználásával, mint az elmúlt évtizedekben” – mondja Kamphues. „És a rozs segít a mezőgazdaságnak az új módszerekben.”

Kevesebb nitrát a rozs termesztésével

A KWS hibrid rozs vetőmagjának a vetőmag-nemesítő szerint kilogrammonként 100 literrel kevesebb vízre van szüksége, mint például a búzának. És 100 kilogramm gabonafélére fél kilóval kevesebb nitrogént igényel. Ez végül azt jelenti, hogy a rozs biztosítja, hogy kevesebb nitrát legyen a talajban. Sőt, a mezőgazdasági termelők számára így sokkal könnyebben betartható a 2017 óta hatályos új német műtrágyarendelet.

Kamphues állatorvos-szakértő a vizsgálat során a sertések más típusú takarmányaihoz képest jelentős különbségeket is felismert: A rozsban nagy mennyiségű olyan szénhidrát van, ami nem a vékonybélben emésztődik meg. Egyszerűen fogalmazva: a mikroorganizmusokat és az ott található mikroflórát táplálják a vékonybélben.” Ez vajsavat állít elő, amely valószínűleg pozitív hatással van az állatok viselkedésére hízlalásuk során. A vajsav nagyon hatékonyan pusztítja a baktériumokat, például a szalmonellát. És a kansertés szagának problémáját, amely Damoklész kardjaként lebeg a nem kasztrált hím állatok tenyésztése felett, jelentősen enyhítheti a takarmány magasabb rozstartalma. „Lehet, hogy a rozs reneszánszát látjuk”, mondja Kamphues. „Ennek oka az, hogy megváltoztak a növény- és állattartás feltételei – a rozs javára.”

Rozs: aszályos körülmények között is ellenálló.

A szélben ingadozó erős növények hordozzák a titkát annak, hogy hogyan kell a sertéseket hizlalásuk során csendben és boldogan tartani. A 2018. évi rendkívül száraz tavasz látszólag csak csekély hatással volt a rozsra a gazdaságtól nem messze lévő, körülbelül 30 hektáros földterületen. Andreas von Felde hibrid rozsnövényei egyenesen állnak az igénytelen homokos pusztában, amely emellett esőhiánytól szenvedett. „Az aszályállóság nagyon kedvező mindannyiunk számára”, mondja von Felde. „Ezen túlmenően a növények nem törnek le súlyos viharok során, és magas hozamot adnak a nehéz talajunkon. És alig van olyan problémám, mint például a rozsda vagy a lisztharmat.”

Végül is a modern nemesítés gyakorlatilag kiküszöböli a rozs korábbi gyengeségét: az anyarozsgombák iránti hajlamot. „Ezt nagymértékben meg tudom akadályozni ezt a megfelelő fajta és a PollenPlus technológia felhasználásával. A KWS sok éves kutatása segített előrelépést elérni itt. Ez a folyamat ugyanolyan összetett, mint egy új autó kifejlesztése.”

A régóta elfogadott gabonaféle a von Felde család filozófiájának kulcseleme a gazdaságban, nevezetesen a hagyomány fenntartása iránti elkötelezettség, de a legkorszerűbb technológia felhasználásával. Az a tény, hogy maga von Felde termékmenedzserként működik a vetőmagtermelőnél, további megfontolásokkal támasztja alá a meggyőződéseit.

Rozsok: hagyományosan magas hozamúak

A gazdaság sok generáció óta családi tulajdonban van, de még von Felde sem tudja pontosan, mennyi ideje. Kétségtelen, bizonyítani tudja, hogy évtizedek óta sok rozsot termesztettek a földjein. A gazda nemrég talált egy levelet nagyanyjától, aki az 1940-es években vezette a gazdaságot. A betakarításról megjegyezte: „Megint jó rozsunk van a pincében.”

Andreas von Felde állattenyésztési doktori fokozattal rendelkezik, és 2000-ben örökölte gazdaságát. „Akkoriban az állatjólét nem volt olyan kiemelkedő ügy, mint ma,” mondja a három gyermekes apa. Ez a probléma nagyon kedves von Felde szívének: Sertéseit szalmával almozzák, futball-labdák lógnak a mennyezetről, sótömbök és rágópálcák nyújtanak nekik szórakozást. Az állatoknak sokkal több helyük és fényük van nyitott óljaikban, mint másutt.

Állatjólét a sertéshizlalásban

Megérti, hogy egyes kollégák miért nem tudják vagy fogják elfogadni sertéshizlalás alapelveit, és még inkább sürgeti őket, hogy válasszák az általa előnyben részesített gabonafélét. Végül is semmi maradt változatlan, amióta a rozstartalmat jelentősen megemelte. „A rozs takarmányként történő felhasználásával gyorsan hozzájárulhat az állatok jólétéhez” – mondja. „Ezzel szemben az állattartás egészének a megváltoztatása sokkal hosszabb ideig tart.”

von Felde hallhatja, hogy sertései jól vannak – és ezt érzi kondája közepén is. A gazda rendszeresen bejár az állatok közé, hogy ellenőrizze, hogy minden rendben van-e: „Sok időt kell eltöltenie az állatokkal. Akkor sok mindent megfigyelhet.” És von Felde számokkal bizonyítja, hogy a rozs nem csupán az állatok jólétét javítja: A sovány hús aránya 58-ról 62%-ra emelkedett, és a súlygyarapodás napi 810-ről 900 grammra nőtt.

„Állj a lábadra, nézz előre, és haladj tovább” – ez a szlogen ki volt függesztve gazdálkodásának egyik épületében – mondta von Felde. Az állatjólét és a hatékony gazdálkodás hagyománya és a modern módszerek, kombinációja ma már az ő védjegye. Ez a szerény gazda még egy kicsit büszke is arra, hogy TV forgatócsoportok ennek eredményeként ellátogatnak a gazdaságába: „Nagyon hálás vagyok érte!”